Tavasszal kaptunk egy olyan feladatot, amitől a csapatban mindenki halkabb lett. Át kellett vennünk egy húszéves nyilvántartó rendszert, ami napi több ezer tételt kezel, és amihez összesen négy oldalnyi dokumentáció létezett. A negyedik oldalon egy kézzel írt megjegyzés szerepelt arról, hogy az egyik modult nem szabad hétfő reggel újraindítani.
Az ilyen munkában nem a kód a nehéz. A kódot előbb-utóbb megérti az ember, mert a gép logikája türelmes: annyiszor futtatod le, ahányszor akarod. Az a nehéz, hogy senki nem tudja megmondani, egy adott megoldás miért olyan, amilyen. Volt egy táblánk, amiben tizenhét oszlop szerepelt, és ezek közül hetet évek óta senki nem töltött ki. Kitörölni nem mertük, mert hátha valahol mégis kell. Ez a bizonytalanság a legdrágább dolog a szakmánkban, és nem lehet ráfogni senkire.
Két hónapig ment ez így, és közben megfogalmazódott bennem valami, amit azelőtt csak érzésként hordoztam. Az igazi különbség nem a gyors és a lassú szállító között van, hanem aközött, aki átgondolja, mit ad át, és aki csak lerak elém egy dobozt.
Nyáron aztán a szüleim házánál egy egészen más rendszerrel kellett megbirkóznom, de szerencsére képbe került a terraallvany.hu.
Apámék még tavaly eldöntötték, hogy a hátsó falat leszigeteltetik, mert a hálószoba télen alig fűlt fel. A kivitelezőt megtalálták, az anyag megvolt, csak az állványozás kérdése maradt nyitva. Én ebben körülbelül annyira vagyok járatos, mint ők a verziókezelésben, tehát megkérdeztem egy régi ismerősömet, aki évek óta állványoz.
Nem kezdett magyarázni. Annyit mondott, hogy keressem a terra állvány kft nevét, ott vásárol ő is, és tegyem hozzá a kérdéshez a ház méreteit. Így is tettem, és a terra állvány kft oldalán az első dolog, ami feltűnt, egy mondat volt arról, hogy nem adnak el felesleges dolgokat. A csomagot úgy állítják össze, hogy abban minden benne legyen, ami az adott kiépítéshez kell, és később darabonként bővíthető, ha máshogy alakul a munka.
Ezt a mondatot fejlesztőként azonnal megértettem. Nálunk is az a jó megrendelés, ahol a megrendelő nem a legnagyobb csomagot kéri, hanem elmondja, mit akar elérni, és rábízza a szakemberre, mi kell hozzá. Aki mindent bepakol előre, az általában feleannyit használ belőle, és a végén az egészre haragszik meg. Láttam már olyan projektet, ahol három évig fizettek egy modulért, amit egyetlen kolléga nyitott meg havonta egyszer, mert bekerült a listába az induláskor, és senki nem merte kivenni.
Az is tetszett, hogy a bővítést nem szívességként emlegetik. Ha később más kiosztásban kell felépíteni az állványt, akkor darabonként is meg lehet venni a hiányzó elemeket. Ez a mi szakmánkban modularitásnak számít, és ha egy rendszer így épül, akkor nem kell újraírni az egészet minden változásnál.
Megírtam a Terra Állvány munkatársainak a méreteket, és még aznap visszajött egy személyre szabott ajánlat. Nem másnap délután, nem a következő héten. Nekem, aki a munkájában napi szinten szenved az elhúzódó válaszoktól, ez önmagában bizalmat adott. Kiderült az is, hogy a telephelyük Sóskúton van, az M7-es mellett, kamionnal is jól megközelíthető, tehát az anyag útja sem volt kérdéses.
A szüleim először meg akarták nézni élőben az elemeket, mert ők abból a generációból valók, akik nem rendelnek olyat, amit nem fogtak a kezükben. Ez a telephely miatt könnyen ment, egy szombat délelőttbe fért bele az egész. Apám a járólapokat kopogtatta végig, felállt az egyik keretre, megrázta, és utána elégedetten közölte, hogy ez rendes vasmunka. Anyám közben azt kérdezte az eladótól, hogy magánszemélyként is vásárolhatnak-e, és azzal a válasszal jött vissza a kocsihoz, hogy akár egyetlen alkatrészt is.
A szigetelés augusztus végén készült el. A hálószoba az idei első hideg éjszakán már nem hűlt ki hajnalra, és anyám külön megjegyezte, hogy a fal mellett nem érzi a huzatot. A húszéves rendszert egyébként azóta sem szerettem meg, de a hetes tábláinkat végre kitisztítottuk.
Ha egy fejlesztő és egy állványozó között van közös nyelv, az valószínűleg ez: mindkettőnknél az a jó megoldás, amit hosszú távon is lehet bővíteni. A terra állvány kft. anyagát a szüleim udvarán most a fészer mellett tároljuk, és apám már azt tervezgeti, hogy a nyári konyha tetejét is rendbe teszi vele.