A szoftverfejestés nem egy könnyű kenyér. Most nem mennék bele a részletekbe, hogy mennyi lépés szükséges ahhoz, hogy egy kiadványt ténylegesen késnek lehessen nyilvánítani, mennyi munka, javítás, tesztelés, megint javítás áll mögötte. A fő az, hogy ügyes, tehetséges és szakképzett emberek szükségesek hozzá, amilyen én is szeretnék lenni. Hogy az vagyok-e, azt ne én ítéljem meg, mindenesetre panasz még nem érkezett a munkámra. Viszont egy ilyen téren tevékenykedő cégnek is lehetnek olyan gondjai, mint bármelyik másik vállalkozásnak, sőt sokkal nehezebben is vészeli át azokat. Gondolok itt elsősorban a generációváltásra, ami egy kézműves céget is komolyan meg tud viselni, nem hogy egy ilyen speciális szaktusást igénylő vállalatot. A kollégám mentette meg a helyzetet, amikor bedobta a https://generaciokpartnere.hu oldalt a kedvelt és tisztelt főnökünknek, aki, bár nagyon szerette csinálni, amit csinált, de érthető okokból nem tervezett 90 éves koráig aktív maradni.
Nem mondom, biztos egy asztalosműhelyt sem egyszerű átadni egyik generációról a másikra, de azért a szoftverfejlesztés teljesen más felkészültséget igényel. Ha úgy vesszük, akkor mindkettő egy-egy szakma, amit ki kell tanulni, tökélyére fejleszteni, és akkor lehet kamatoztatni a belé fektetett időt és energiát. Viszont amíg egy kétkezi szakmát, úgymond, hamarabb el lehet sajátítani használható szintre, addig az, amit mi csinálunk, egy kicsit keményebb dió. Az alapító tulajdonos is egymaga kezdte az ipart, és szépen apránként fejlődött. Egyre nagyobb munkákat kapott, egyre tágasabb irodára és több alkalmazottra volt szüksége. Mostanra odáig nőtte ki magát a dolog, hogy több, mint harmincan dolgozunk neki, és ebbe a külsősök még nem is számítanak bele. Viszont így, hogy már közelebb van a 70-hez, mint a 60-hoz, érthető, hogy kissé elfáradt a dologban. Csakhogy a fia, akinek az egész átadását szánta, szinte mindennel foglalkozott eddig életében, csak szoftverekkel nem.
Mivel mindannyiunkkal jó viszonyt ápol a főnök, különösen a régóta itt lévőkkel, így tudjuk jól, hogy tele van aggályokkal az egésszel kapcsolatban. Egy élet munkáját készül most átadni, és bár nincs rászorulva, hogy haláláig dolgozzon, azért nyugdíjas napjaira se jön rosszul az alapítóként neki kijáró osztalék. Viszont ha a fia pár éven belül csődbe viszi amit ő eddig felépített, akkor a szíve szakadna meg. Igazából a „trónörökös” nem egy buta ember, távolról sem, de egyszerűen ez nem annyira az ő területe, nem tudna úgy belefolyni a dolgokba, és valószínűleg ezért tart egy kicsit ettől az egésztől. Volt már itt bent, megismerkedhettünk vele, de annyira azért nem volt oda a dologért, mint amennyire kellene. A főnök éppen ezért kért meg egy néhányunkat, hogy aki tud, az gondolkozzon áthidaló megoldáson. szívesen segítenénk neki, persze, de ez igazából az ő belső ügyük.
Egyszer a mellettem ülő, szintén régi motoros kolléga odahívott magához ebédszünetben, mondván valamit mutatni szeretne. Talált ugyanis egy céget, amelyik kifejezetten a nehézkes és elakadt generációváltásokkal foglalkozik, a pontos weboldaluk https://generaciokpartnere.hu, és igazat kellett, hogy adjak a kollégának: ha egy ilyen specialista nem tud segíteni a főnökön és a fián, akkor azt hiszem, menthetetlen a vállalat. Megvártuk, amíg eljött az alkalmas pillanat, és bár én csak támogatónak mentem, de megosztottuk a főnökkel is a felfedezést. Láthatólag gondolkodóba ejtette a dolog, de megkérte a kollégát, hogy belső levélben küldje el neki a https://generaciokpartnere.hu oldalt, majd bevonult és bezárkózott az irodájába. Innentől kezdve nem esett több szó a dologról, viszont a panaszkodás s megszűnt. Valószínűnek tartottuk, hogy felvette velük a kapcsolatot, és elkezdtek tárgyalni, egyeztetni.
Végül körülbelül két hónap múltán bejelentette az öreg: ő végre valóban nyugdíjba vonul, és a fia lesz az új tulajdonos, azonban megbíztak egy új ügyvezetőt, aki egy igen jó nevű fejlesztőcégtől jött át hozzánk. Be is mutatta mindannyiunknak, hogy innentől kezdve hozzá forduljunk, ha van valami, és tekintsünk rá úgy, mintha az ő helyét vette volna át. Így tehát végül a kecske jóllakott, a káposzta jó kezekbe került, és a főnök fiának is csak döntéseket hozni, jóváhagyni kell bejárnia, meg tárgyalni ügyfelekkel, a többi munkát az új ügyvezető végzi. Nem is baj, hogy egy szakember került a főnöki székbe egy dilettáns helyett, így legalább van esély arra, hogy nem veszítjük el a munkánkat rövid időn belül. Hála a https://generaciokpartnere.hu oldal szakértő munkatársainak elrendeződött az ügy. Tulajdonképpen örülök, mert kedveltem a öreg főnököt, mindig rendes volt velünk. és ha az új ügyvezető sem lesz túl genyó, akkor minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Igazából ez a verzió lenne a legjobb, mert szeretem a munkámat, és nem szívesen állnék neki újra keresgélni.