Arról már korábban is írtam, hogy apa leszek. Nos, a jövő időnek már nincs helye ebben a mondatban, mivel néhány hete megszületett az első gyermekem, Máté. Szerencsére makk egészséges és gyönyörű. Ciki vagy sem, amikor először a karjaimba fogtam, még könnyek is szöktek a szemembe, annyira boldog voltam. A feleségem nevetett is, hogy kemény motoros létemre itatom az egereket, de valószínűleg azért ő is örült neki, hogy ekkora boldogsággal tölt az el, hogy család lettünk.
A kezdeti boldogság azóta sem lankadt, de az energiáink annál inkább. Nem tudom nektek van-e gyereketek, de ha igen, akkor biztos tudjátok miről beszélek. Bizony, a véget nem érőnek tűnő éjszakázásról és gyereksírásról. Sajnos napközben nem nagyon tudok besegíteni a feleségemnek, mivel, ahogy ti is tudjátok, szoftverfejlesztőként dolgozom és muszáj helyt állnom a munkahelyemen. Amint viszont hazaérek, megpróbálom levenni a terhet a válláról, hogy ő is tudjon kicsit pihenni, arról nem is beszélve, hogy imádok a fiammal foglalkozni.
Olyan fáradtak vagyunk mindketten mostanában, mint még soha, pedig túl vagyunk már jó pár kimerítő motoros túrán és hajnalig tartó bulin, de ez valahogy most más. Azt hiszem erre nem lehet felkészülni, de idővel azért csak beleszokik az ember.
Imádok motorozni, de amióta Máté megszületett, egyszer sem ültem rajta. Persze sokszor eszembe jut az, hogy jó lenne végre kigurulni a garázsból és tenni egy kört legalább a környéken, de egyrészt a fáradtság, másrészt pedig a feleségem állít meg. Noha amikor terhes lett, gyakran hangsúlyozta, hogy attól még, mert szülők leszünk, nem kell felhagynunk a motorozással, hiszen lehet ezt kulturáltan és biztonságosan is csinálni, az utóbbi hetekben viszont mintha kicsit megváltozott volna a véleménye.
Szegénykém nagyon aggódós lett, akárhányszor dolgozni megyek, mindig elmondja legalább háromszor, hogy vigyázzak magamra és érjek haza épségben, pedig korábban ezt nem csinálta. Megértem őt, hiszen a baba miatt felerősödtek a védő ösztönei, és úgy tűnik, hogy ezt nemcsak Mátéra, hanem rám is kiterjeszti. Sebaj, örülök neki, hogy ennyire szeret és fontos vagyok neki, de arra megoldást kellett találnom, hogy a motorozástól ne féltsen ennyire.
bukósisak
Leültem vele beszélgetni a minap és mondtam, hogy hétvégén szeretnék motorral elugrani anyukámékhoz egy rövid látogatásra. Láttam rajta, hogy nem lett tőle túl boldog, de mielőtt nemet mondott volna, folytattam. Mondtam neki, hogy tudom, hogy mennyire fontosnak tartja a biztonságomat, ezért úgy döntöttem, hogy még a héten veszek egy új bukósisakot. Az előző már amúgy is régi volt, kicsit megkopott a használattól, ráadásul nem árt, ha az ember a védőfelszerelésekből időnként újat vesz, hiszen nemcsak a szoftvereket fejlesztik mindig jobbra és biztonságosabbra, hanem a motoros ruhákat is.
A feleségem is belátta, hogy ez jó ötlet és úgy érezte, hogy így majd ő is nyugodtabb lesz, mert egy új bukósisakban még nagyobb biztonságban tudhat majd engem. Arról nem is beszélve, hogy ő is tudja, hogy mindig óvatosan és körültekintően vezetek, betartva minden szabályt és sebességhatárt, szóval nem lesz gond.
Örülök, hogy beszerezhetek egy új bukósisakot, és őszintén szólva már azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy vajon Máténak mikor vehetem meg az első bukósisakját. Amint elég idős lesz, biztos elviszem majd egy körre a motorommal, előtte pedig természetesen neki is megveszem a létező összes védőfelszerelést, amit akkor gyártani fognak.